A 2024. április 7-i tüntetésen elhangzott beszédek

1. Pisti

Bevezető

Sziasztok! Először is nagyon örülök hogy ennyien vagyunk, hogy ebben a nehéz helyzetben is ennyi embernek fontos a klub. A Kispest. A 115 éves Kispest A 14.szeres bajnok Kispest. A 8-szoros kupagyőztes Kispest. Mi is látjuk a híreket de amíg nincs meg a hivatalos bejelentés, addig nem változtattunk az eredeti terven, és ezért ma az eredeti formájában tartjuk meg ezt a rendezvényt. A jelenlegi tulajdonosok holnap lesznek itt ötödik éve, és a helyzet egyre rosszabb. Nem várhatunk tovább, mert nincs már mire, és nincs már kire várni. A mai rendezvényen öten fogunk beszélni, valamins egy régi játékosunk üzenetét fogjuk felolvasni. A megszólalók: – Én – Kovács Kálmán üzenete. – Csapó Gyula – Koncsik Tibor – Gazsó István – és Nimsz Ádám. Kérlek titeket, hogy a tüntetés alatt végig figyeljünk egymásra, és ne üljünk fel semmilyen esetleges provokációnak. Fontos még, hogy ez a tüntetés kizárólag a Kispestrol szól, és szarunk a politikára!

Beszéd

Szerencsés az az ember, aki a mai világban egy közösséghez tud tartozni. Mii mindannyian szerencsések vagyunk, és ezt a Kispestnek köszönhetjük. Ha nem lenne ez a klub, akkor valószínűleg nem ismernénk egymást Most viszont úgy állunk itt, hogy 5-10-20 -30 éves barátok állnak egymás mellett. És ez a mi erőnk, ezért szerveztük ezt a mai figyelemfelkeltő tüntetést. Ez nem egy péntek délutáni program, ez a klub az életünk szerves része, és most bajban van, nagyon nagy bajban. Öt év alatt eljutottunk a kupagyőzelemtől az NB II. alsóházáig. A tulajdonosok másfél éve nem elérhetőek a nyilvánosság számára, és érdekes módon, ez az állapot a tüntetés bejelentésének köszönhetően az elmút héten megváltozott. Az egyikük megszólalt. De még mindig nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak azt halljuk hogy tartozunk mindenkinek, csúsznak a fizetések, üres a kassza. Nincsenek felelősök, és nincsenek elvárások. Ezért senki nem teszi a dolgát normálisan. Mi itt vagyunk most is, de tudnunk kell hogy mire lehet számítani. Amikor majd vege lesz a tüntetésnek mindannyian bemegyünk a stadionba. Arra kérnék meg mindenkit, hogy ott bent úgy szurkoljon, mint ha a bajnokságért mennénk.. Mert jelenleg mi vagyunk a klub lelkiismerete azzal, hogy itt vagyunk, és kiállunk az érdekeink mellett. A mi közös ügyünk a Kispest. Ezért összeírtnk négy pontot, amit most felolvasok, utána pedig minden felszólaló elmondja a saját beszédét.

Pontok

  1. Felelős és tényleges tulajdonost a klub élére, aki a gazdasági társaság irányítása és ellenőrzése mellett mindent megtesz azért, hogy a Honvéd múltjához méltó szerepet töltsön be a magyarországi labdarúgásban.
  2. A mindenkori klubvezetés biztosítsa a lehetőséget a szurkolói képviselettel történő időközönkénti egyeztetésre, az aktuális kérdések tisztázására, javaslatok, észrevételek megvitatására.
  3. Átlátható, kiszámítható működést, a klub jövőjét döntő mértékben befolyásoló tényezők megosztása a szurkolókkal, amennyiben ez egyéb jogszabályt nem sért.
  4. A klubot történelmi mélypontra juttató személyek vállalják a felelősséget és azonnal távozzanak Kispestről.

2. Kovács Kálmán

Hol kezdjem, hogy a bennem kavargó félelem és idegeskedés átmenjen? Talán a szempontomból a legelején: Amikor abbahagytam, klubtitkárként dolgoztam a csapat körül. Egy ügyvéd az egyesület közgyűlésén akarta átvenni a klub vezetését, akkor azt mondta nekem, hogy ő már gyerekkorában piros-feketében volt lefotózva, mire én azt válaszoltam, hogy én meg piros- fehérben. Ezek a tulajok is azt hangoztatták, hogy ők mekkora Honvéd szurkolók. Hát most nagyon úgy néz ki a dolog, hogy jobb lett volna, ha megmaradnak szurkolóknak, mert tulajdonosként nem előre vitték a csapatot, az biztos. A nyáron kértem Bozó urat, hogy ha Pesten jár, szánjon rám egy félórát és beszélgessünk a csapatról. Hátha van olyan gondolatom, ami segítené a munkájukat. Azt válaszolta, hogy ő nem foglalkozik a klubbal, ez a Mendelényi feladata. Előtte azt mondták inkább Bozót keressem. Hát itt is kiderült, hogy egyiket sem érdemes! Láthatóan ennyire érdekelte őket ez a klub… Ott tartunk, hogy a mostani évek tankönyvbe illőek, negatív példaként! Hogyan tegyünk tönkre módszeresen egy nagy múltú klubot. Őszintén bízom benne, hogy csak hozzá nem értésből adódott a kialakult helyzet. Én nem hiszek az összeesküvés elméletekben. Működő klubot csak akkor fogunk újra látni, ha végre valóban stabil gazdasági háttér lesz, és minden szereplő tisztában lesz a saját feladatával és azt – csakis azt csinálja! – lehetőleg minél jobban. A tulajdonos a gondos gazda módjára döntéseket hoz, az edzők a játékosokat készítik fel, a menedzsment minél jobb és professzionálisabb munkafeltételeket teremt, a szurkolók pedig jóban-rosszban támogatják a csapatunkat. Ami nagyon fontos, hogy az egyéni érdekeit minden egyes szereplő rendelje alá a közösségünk érdekeinek. Merjen mindenki felelősséget vállalni! Aki hibázik, ismerje el és javítsa ki. Ha sokszor hibázik és kiderül, nem alkalmas a feladata magas szintű ellátására, merje levonni a következtetéseket és álljon félre. Ha így tesz, emelt fővel teheti, mert a közösség érdekében tesz még a félreállásával, esetleges távozásával is. A tulajdonosok ne a kifogások keresésével, a szurkolók félrevezetésével, majd előlük való bujkálással, a szurkolók ne a tulajdonosi teendőkkel és a sportszakmai kérdésekkel, a „legendák” ne a VIP ellátásuk javításával foglalkozzanak, a menedzsment ne csak a kommunikációban akarjon nagy klubot csinálni, a szakma ne púderezzen, a játékosok pedig ne alibizzenek! Tegyék ki szívüket-lelküket a pályára! Ha a szurkoló ezt tapasztalja, akkor még a gyengébb teljesítményt is elfogadja. Persze ez nem lehet tartós állapot, mert ez a HONVÉD: Puskás, Bozsik, Tichy, Bicskei, Pintér, Kozma, Garaba, Sikesdi, Détári Pisont, klubja. Itt, ez a szint a jogos elvárás, ez a mérce! A legnagyobb előttünk álló feladat: Szerezzük vissza együtt a klub identitását! Jó lenne újra tudni, kik voltunk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hova tartunk és mit, miért csinálunk! Hallgassuk meg egymást és merjünk őszinték lenni minden szituációban! Minden helyzetben adjuk meg egymásnak a tiszteletet, akkor is, ha nagyon nem értünk egyet! Megtehetjük, mert mi összetartozunk, mi HONVÉDOSOK voltunk vagyunk és leszünk, míg a nagy játékvezető végleg le nem fújja mindannyiunk saját meccsét. De addig egyetlen dolog fontos: CSAK A HONVÉD! Kovács Kálmán

3. Gyula

5 évvel ezelőtt Bozóék olyan tervekkel érkeztek Kispestre, hogy a Fradi és a Vidi méltó vetélytársai leszünk. Ezzel szemben szégyenszemre mindig a kiesés elkerüléséért kellett harcolnunk. Kétszer megúsztuk, harmadjára viszont kipottyantunk a másodosztályba. Ma pedig döbbenet, mindössze 5 pont választ el innen is a kieséstől. Ez méltatlan a klub hagyományaihoz! Morálisan, jövőképünket illetően és anyagilag is kilátástalan állapotban vagyunk, így már nem hallgathatunk tovább. Nem elég néha egy drapéria kifeszítése a meccseken vagy néhány jól irányzott ordibálás az ultrák részéről, hogy ki hova takarodjon. Ma azért jöttünk össze, hogy a szurkolók minden csoportja részéről egyértelműen kifejezzük, Bozó és Mendelényi ámokfutásnak véget kell vetni! Folyamatos alkalmatlanságukról győződhettünk meg az eltelt 5 esztendőben. Elképzelhetetlenül sok pénzt égettek el kétes hírű edzőkre, nevenincs játékosokra és még ki tudja mire. Kun Gábort bízták meg a klub vezetésével, akinek a múltját ismerve érthetetlen, hogy miért rá esett a választás… Tucatszámra írtak szakmailag és erkölcsileg megmagyarázhatalan szerződéseket és kívülről nézve pazarlóan bántak az állami támogatásokkal, TAO pénzekkel. Jutott itt mindenkinek! Olyan játékosok, akik normál esetben a vörös-fekete mezt sem vehetnék fel, életük legmagasabb fizetéséért játszottak. Menedzsereik és ők maguk is olyan pénzeket tehettek zsebre, amit soha, egyetlen klubnál nem fognak kapni a jövőben. Nem beszélve arról a temérdek vezetőről és alkalmazottról, akik talán maguk sem tudták mi a pontos feladatuk a klubnál… Erkölcsi értelemben óriási károkat okoztak klubunknak. Nekünk, szurkolóknak ez az életünk, ebben az 5 évig tartó borzalomban résztvevőknek pedig csak 1-2 sor az önéletrajzukban. Megszégyenülve estünk ki a másodosztályba, ma pedig olyan csapatok ellen kell játszanunk, melyekről korábban azt sem tudtuk merre vannak az ország térképén. Csokorszámban kapjuk nap, mint nap barátainktól, más csapat szurkolóitól, kollégáinktól az ívet, a lesajnáló megjegyzéseket. Ezek mind-mind apró tőrdöfésként hatnak szívünkben és nem egyszer az élettől is elveszik a kedvünket. A mai napig nem értjük, hogy miért nem kaphattak szerepet klubunk vezetésében vagy tanácsadói között egykori kiváló játékosaink, legendáink, miközben szaktudásukkal, kapcsolatrendszereikkel bizonyára nagy segítséget jelenthettek volna. A hírek szerint jelenleg fűnek-fának tartozunk, beszállítóknak, egykori játékosoknak, edzőknek. Mérlegünk milliárdos mínuszt mutat. Ha ezeket valaki nem rendezi, könnyen a BLSZ 4-ben találhatjuk magunkat. Ezt viszont nem fogjuk szájtátva végignézni… Felszólítjuk a tulajdonosokat, hogy álljanak ki a nyilvánosság elé és számoljanak el a szurkolók felé az elmúlt 5 évvel! Azonnal távolítsák el azokat a személyeket a klubtól, akik felelősek ezért a gazdasági és erkölcsi csődért. Távozzanak és adják át a klubot olyan befektetőknek, akik valóban a sajátjukként, a jó gazda szemével fogják azt irányítani. Tisztelettel kérjük azokat, akiknek befolyásuk van a magyar labdarúgásra, hogy legyenek segítségükre a klub újabb befektetőjének megtalálásában és fogadtassák el Bozóékkal, hogy veszteségeiket írják le sajátjukként. A központi költségvetésből számolatlanul kapták a milliárdokat, amit gondatlanul elherdáltak. Az anyagi veszteség a legkisebb büntetés, amit el kell szenvedniük ez után a gyalázat után! Kérjük a tulajdonosokat, hogy váljanak meg klubunktól és be se tegyék többé a lábukat a stadionba! De még a környékét is nagy ívben kerüljék el! HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!

4. Tibi

Sziasztok! Koncsik Tibor vagyok a szurkolói egyesület elnöke. Innen talán sokan jártatok a Futball Házban, az ország egyetlen, szurkolók által működtetett focimúzeumában, vagy utaztatok velünk vidékre az egyesület által szervezett buszokon. Ma azért szólalok fel én is, mert Kispesten nem csupán a Futball Ház számít egyedi dolognak, hanem az, hogy a KLTE egy hivatalosan bejegyzett, valóban létező és aktívan működő szurkolói egyesület. Felvállalt feladatunk, hogy a tagság, a szurkolók érdekeit képviseljük minden helyzetben. És most helyzet van. A Budapest Honvéd jelenleg sem a kispesti, sem a honvédos hagyományokhoz nem méltó módon működik. A klub története során, egészen az ősidőktől nagyon hangsúlyos volt a klubot körülvevő közösség szerepe. Kispestiek, lőrinciek, de még erzsébetiek és kőbányaiak is szurkoltak neki. Amikor a Kispestből Honvéd lett, egy ország ismert meg minket, és lettünk népszerűek. A Baráti Kör, amelynek a hagyományait most nagyrészt, és kibővítve a KLTE viszi tovább, már egészen hamar fontos bázisa lett a honvédosságnak. De akár arra is sokan emlékezhettek, milyen jó hangulatú klubestek voltak egykor a hotelben, ahol rendre összejártak a szurkolók, a csapat és a vezetőség. Ez a klub mindig akkor működött a legjobban, érte el a legszebb eredményeit, amikor a közösségével együtt képzelte a jövőjét. Szurkoló nélkül nincs klub, és mi azért dolgozunk nap, mint nap, hogy a szurkolók hangját is meghallják a klubházban. Most is segíteni szeretnénk. Mint bejegyzett egyesület, azt szeretnénk, ha a jövőben a klub partnerként fogadná el a szurkolókat, és felelősséggel tartozna feléjük. A Honvéd több egy márkanévnél, a Honvédnak nem fogyasztói, hanem erős érzelmi kötődéssel rendelkező szurkolói vannak, és a szurkolót nem csak jó focival lehet megtisztelni, hanem azzal is, ha a klub részének tekintik. A KLTE ezt közvetítő szerepet fel tudja vállalni, hiszen éppen ezért létezik. Formáljuk együtt a jövőt, egy olyan jövőt, ami a hagyományainknak megfelel. A klub és szurkolók – a szurkolók és a klub. Együtt.

5. Hanta

Sziasztok! István vagyok, Kispest-szurkoló. Ahogy a faterom és a nagyfaterom is az volt. A klub hosszú évtizedek óta jelen van a családunk életében, és a barátaim, ismerőseim jelentős részét is itt, a Kispestnek köszönhetően ismertem meg. Talán ezért is írogatok tizenöt éve a klubról, a klub körüli dolgokról, a történelmünkről napi rendszerességgel, mert úgy érzem, cserébe a sok jóért, amit kaptam, tartozom én is valamivel. És most féltem a klubot, féltem a megszokott életemet. Féltettem, amikor felmerült, hogy vidékre költözzön, féltettem, amikor nyakig ért a gaz a lelátón, féltettem, amikor előbb kizárták a bajnokságból, majd pár hét múlva visszazárták a bajnokságba. (Én ilyen izgulós gyerek vagyok.) Akkoriban minden bizonytalan volt, nem lehetett tudni mit hoz a holnap. Most viszont nem ilyen időket élünk. A klubnak névleg van két tulajdonosa, miközben az én életemben először Magyarországon a labdarúgás központi kérdés, szinte rám, a szórakozásomra költenek súlyos milliárdokat, és mégis megtörténhet, megtörtént, hogy újra féltenem kell a Kispestet. Féltem, mert nem látom a holnapot. Hiába van tulajdonosa, hiába van szándék a magyar futball felemelésére, mi mégis kilátástalanul, jövőkép nélkül vergődünk a másodosztályban. Nézzetek körül. Szép az idő, itt egy gyönyörű stadion, van egy fullos akadémiánk, és itt vagyunk mi is jópáran – szurkolók. Mi kellene több? Egyetlen dolog: egy klub, ami mögé teljes szívvel oda tudnánk állni. Egy klub, aminek valós tulajdonosa van, egy klub, aminek koncepciója van, egy klub, aminek jövője van, egy klub, aminek közössége van, egy klub – egy Kispest, ami mindig is volt. És ha már így összegyűltünk, szeretnénk a hozzánk hasonló cipőben járó Szombathelyre, a Haladás szurkolóinak is üzenni: srácok, nektek is szebb holnapot kívánunk, hogy mielőbb újra találkozhassunk ott, ahol megszoktuk – az NB I-ben. Azt szeretném, ha a foci újra arról szólna, amiért igazán szeretjük: a játékról és a versenyről, és nem a túlélésről. Csak a Kispest!

6. Jerry

Sziasztok, üdv mindenkinek! Azzal szeretném kezdeni, hogy a múlt héten meginvitált minket Kun Gergely az akadémiára, hogy a tüntetéssel kapcsolatos technikai jellegű dolgokat átbeszéljük. Területfoglalási engedélyek beszerzése, stb… Erre a megbeszélésre, teljesen váratlanul, betoppant a klub egyik tulajdonosa a Bozó Zoltán. Azt gondolom, hogy már önmagában az igazolja a demonstrációnk sikerességét, hogy egy 5 éve eltűnt személyt sikerült előkerítenünk. Életében először legalább megnézte az akadémiát. Nagyjából elmondta nekünk azokat a dolgokat, amiket a héten megjelent cikkekben olvashattunk. Elmondta, hogy folyamatos tárgyalásokat folytat a klub eladásáról, hamarosan rendeződhet a helyzetünk és előreláthatólag a licenc-kérelmünkkel sem lesz probléma. Ennek persze mi nagyon örültünk, de mondtuk neki, hogy ettől függetlenül a tüntetést megtartjuk, hiszen ez az információ önmagában még nem elég megnyugtató számunkra. Javasoltunk neki, hogy amennyiben valóban komolyak a vevő és az eladó tervei, akkor a tüntetés napjáig adjanak ki közösen egy hivatalos szándéknyilatkozatot. Sőt, felvetettük neki, hogy jöjjön ma el, álljon fel a színpadra, és jelentse be ő az eladást. Azt mondta, hogy konzultál a vevőjelölttel, és ha van rá mód, akkor beszélhetünk erről a lehetőségről is. Bízunk benne, hogy valóban van vevő, de mint látjátok se a bejelentés, se a szándéknyilatkozat, se a tulajdonosúr nem érkezett meg. Ezért továbbra is világossá szeretnénk tenni, hogy nem akarunk még egy szezont elkezdeni azokkal a tulajdonosokkal, akik ilyen történelmi mélypontra taszították a csapatunkat, miközben milliárdos tartozást halmoztak fel, és ezzel a klub létezését is veszélybe sodorták. A Budapest Honvéd tulajdonosai nem látogatják a mérkőzéseke,t és hosszú idő után csak a tüntetés hatására nyilvánultak meg, de pár gyorsan összedobott pániknyilatkozat nem feledteti, hogy éveken keresztül mélyen hallgatnak, mit ha semmi közük nem lenne a Honvédhoz. Pedig bőven lett volna miről beszélni: Hogy lehet, hogy éveken keresztül milliárdok folytak el, de a pályán hétről-hétre csak a kilátástalan szenvedést láttuk? Hogy lehet, hogy olyan szerződéseket írtak alá, amik után értékélhetetlen teljesítményű edzők, játékosok, tanácsadók súlyos milliókat kaptak jutalmul, vagy később hatalmas összegekre perelhették a klubot, ezzel is veszélybe sodorva a licenc-kérelmüket? Hogy lehet, hogy olyan klubvezető, akinek munkája nyomán ilyen mélységekbe kerültünk, a felesége cégén keresztül a mai napig kifizetésekbe részesül? Úgy tűnik, hogy itt évek óta mindenki jól járt, csak éppen a szurkolók nem. A Honvéd nem egy tóparti lángossütő, nem egy pláza kávézója. A Budapest Honvéd a magyar sport egyik zászlóshajója, és aki ennek a gazdagmúltú, történelmi klubnak a tulajdonosa az közszereplő. Akik 2019-ben széles mosollyal meséltek a nagyravágyó terveikről, azoktól az lenne a minimum, hogy regnálásuk alatt végig vállalják a felelősséget, nem pedig bujkálnak a nyilvánosság elől. Reméljük, hogy hamarosan valóban véget ér ez a rémálom, de Bozó Zoltán, Mendelényi Dániel és Kun Gábor nevét egy életre nehéz lesz elfelejtenünk. Reméljük soha többé nem kerülnek a magyar sport közelébe. Bízunk benne, hogy igazak a hírek, és, hogy az új tulajdonosi körnek nem csak egy teher lesz a vállán a Honvéd amit kénytelen voltak bevállalni. Reméljük, hogy a jövőben, nem csak a gátlástalanul elherdált milliárdok és a kudarcok kapcsán fognak beszélni a Honvédról. Mi nem szeretnénk semmi mást, csak: HAGYOMÁNYOKHOZ MÉLTÓ KISPESTET! Köszönöm.